Sziasztok.

Nem is tudom mikor voltam itt utoljára. Ja mégis. Mondjuk napra pontosan nem vágom, de mikor töröltem a korábbi bejegyzéseket, de annak is már jó ideje. Azt gondoltam, ez majd mindenkit jól elriaszt. Csalódnom kellett. Vagyis közben persze jól is esett. :) De komolyan. Mit kerestek még itt? Mire vártok? Az utóbbi napokban is legalább 6-8 látogatója volt a blognak. :D 

Gondolom láttátok, Krisz végül is belevágott az angol kalandba. Elutazása előtt írtam neki pár gondolatot, sok sikert kívántam neki, és persze kitartást. Bár tudjuk, ő aztán olyan, aki a jég hátán is megél. :) Végül meg is egyeztünk egy dologban. Felvetettem neki, mit szólna hozzá, ha pár hónap múlva, mikor már jómagam is kint fogok dolgozni külföldön, szóval mit szólna hozzá, ha meglátogatnám őt Londonban. Repülővel már nem távolság. És akkor bemutathatja nekem amit érdemes Londonnal kapcsolatban megnézni. Addigra már talán ő maga is felfedezi a várost. :) Azt válaszolta, mindenképp. Az első hónapokat neki is meg kell "nyomnia", de utána összehozzuk ezt a találkozót. 

Nem tudom hogy mennyire fog majd posztolni. Mennyire lesz olyan mint mikor New Yorkban volt. Most még pár nap telt el, ilyenkor van tenni való rendesen. Talán majd később azért megoszt egy-két dolgot velünk. Én szeretném, ha így lenne. Az elköszönő posztjánál volt egy válasza egy kérdésre. Azt hiszem azt kérdezték meddig is marad. Ő pedig azt válaszolta, max látogatóba fog hazajönni. 

Lehet nem mindenki örül ennek. Én igen. Elárulom miért. Korábban, talán van már két hónapja is, volt egy találkozásunk. Pont gyógytornára ment. Én meg a pékségből jöttem, és a postánál összetalálkoztunk. Elkísértem a rendelőig, közben beszélgettünk. Már akkor mondta, ő akár egy héten belül indulna, szíve szerint. Én meg jól lecsesztem. Fájós lábbal? Hogy gondolja? Erre ő, hogy legalább még egy vagy két hónap mire rendbe jön, addig nem tud várni. Ragaszkodtam a mondandómhoz, és kifejtettem neki, ennyire ne legyen már buta. Mi lesz, ha kint elkezd fájni megint? És ha nem bír ráállni? Akkor mit csinál? Bokamerevítőt is viszem, válaszolta. :D Hülye vagy, ezt meg én. 

Majd szóba került az, hogy csak ideiglenesen maradna. Addig amíg összegyűjt annyit, hogy a kis tervét megvalósíthassa. Ezt nem árulom el, mert bizalmas. Annyit mondhatok, nagyon is logikus volt, amit kigondolt. De! Mondtam neki, gondolkozzon el egy dolgon. Ha lesz egy családja, egy gyermeke, melyik országban vár rá szebb jövő? Hol lehetnek jobb lehetőségei? A válasz egyértelmű. Attól hogy kint él egy másik országban, attól még nem kevésbé magyar, mint aki itthon él. Ő legalább mer váltani. Van aki nem mer, mert fél a változástól. Vagy mert, túl birka. Bocsánat a kifejezésért. És van, akinek jó itthon. De utóbbiak vannak azt hiszem kisebbségben. Mert tegyük a kezünket a szívünkre, ki nem szeretne sokkal jobban keresni ráadásul tisztességes kétkezi munkával? Úgy keresni, hogy mindenre teljen, ne azt keljen hó végén nézni, mit nem fizetek be, vagy befizetek mindent, de akkor nem eszek. 

Vannak persze azok is, akiknek már késő, ha szabad így fogalmaznom. Egy bizonyos kor után már nem vág bele az ember ilyesmibe. Ők eddig is megvoltak, és ezután is meglesznek. 

Haza látogatni pedig Angliából könnyebb, hiszen Debrecenben leszáll a gép, és már itthon is van. És a repjegy sem egy egetverő összegbe kerül. Akár havonta, kéthavonta is jöhet. És a családtagok is könnyebben megtudják látogatni. Azért még sem egy fél világot kell keresztül utazni. Egy vagy két órás út repülővel. 

Elmondtam ezeket neki, és akkor nem válaszolt rá semmit. De talán bogarat ültettem a fülébe, és ha később már csak végig gondolta, már megérte. Úgy éreztem, mikor olvastam a válaszát arra a kérdésre, hogy talán én is kicsit hozzájárultam ahhoz, hogy így döntött. Kicsit. Biztosan megvolt az oka erre, és talán egy kicsit az is benne volt, amit mondtam neki. :) 

Egyébként örült, mikor írtam neki. És hogy gondoltam rá. :) Ezt így le is írta nekem, és nagyon jól esett. 

Nagyon szorítok neki, hogy minden összejöjjön neki. És fejben már elkezdtem készülni a találkozásra. Bele vetjük majd magunkat a Londoni éjszakába. :D 

Röviden most ennyit. :) 

Kicsit reménykedek, hogy talán a csapat egy része visszatér, most hogy egy újabb kaland kezdődött Krisz számára. :) Hiszen lesz miről beszélgetni. Bízzunk benne, legalább is. 

További szép napot nektek. Sziasztok.