Sziasztok. 

Nem is tudom, hogyan is kezdjem. Ma felnéztem már cirka majd négy hónap elteltével a blogra. Azt gondoltam, senki nem látogatja már a blogot, aztán meglepődve láttam, hogy egy-két ember még mindig fel-fel néz ide. Ha nem is minden nap, de hetente igen. Azt hiszem magyarázattal tartozom nektek, mi is történt. Miért is tűntem el. 

Nehéz erről beszélnem. Nem így terveztem. Ezt szeretném előre leszögezni. De így alakult. Elég nehéz időszak van mögöttem. Minden értelemben. Elég sokáig nem volt munkám. Szerencsére ez már nem áll, dolgozom. De nem ez volt a fő oka annak, hogy "eltűntem". Ennek sokkal komolyabb oka volt. Részletekbe nem szeretnék belemenni, de röviden legyen elég annyi, szerencsétlenségemre sikerült beleszeretnem valaki olyas valakibe, akibe nem kellett volna. Mindig is tudtam, hogy egy elfuserált ember vagyok, és hogy az életem egy kész csőd, de ennek újabb bizonyítékát szolgáltattam. Lelkileg eléggé megtörtem, és noha mindent próbálok megtenni annak érdekében, hogy túltegyem magam ezen, nem igazán megy. Nem tagadom, sötét gondolataim is támadtak, hogy jobb lenne végleg kilépni ebből a mókuskerékből. Mert az nem élet, mikor az ember a munkának él csak. Elmegy dolgozni, letölti azt a nyolc órát, majd haza megy, és senki nem várja, aki megkérdezné, hogy hogy vagy, hogyan telt a napod, vagy hozzá bújna az emberhez. ÉS ahogy telnek az évek, s egyre idősebb leszek, egyre jobban hiányzik ez, és úgy érzem, nekem ez már soha sem fog megadatni. Próbálnék pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de mikor az embert állandóan csak a visszautasítások, a csalódások érik, egy idő után már feladja a reményt. És én feladtam. Most már véglegesen. Azt hiszem, nekem ez van megírva. Ezt kell elfogadnom. 

Akkor miért is jöttem vissza? Próbálok mindenbe belekapaszkodni, valahogy elterelni a gondolataimat. Talán ha újra kezdem a blogot, kizökkentem magam ebből a helyzetből. Mert most semmi máson nem járnak a gondolataim, mint hogy mi értelme van az életemnek. És úgy érzem semmi. 

Szóval ez most a helyzet. Sajnálom, és bocsánat hogy csak úgy eltűntem. Majd meglátjuk, mi sül ki ebből. 

További szép napot.